A minőség mindenek előtt: Japán

Óramű pontossággal induló vonatok, tisztaság, rend. Elegáns hölgyek, urak, fantasztikus cukrászdák, teaházak, minőségi sütemények, mesteri tortácskák, gasztronómiai élmény kavalkád. A világ legismertebb márkái ötcsillagos divatüzletek, stílusos fiatalok és irodai alkalmazottak. Japán mindezt együtt adja: megalkuvás nélküli minőséget az élet minden területén.

Közel 40 milliónyian élnek Japán mai főváro­sában, Tokióban, ezért óriási tömegre szá­mítok. Ehhez képest az utak viszonylag üre­sek, persze van forgalom, de nem elviselhetetlen. Itt az emberek főleg a tömegközlekedést hasz­nálják, ami fantasztikusan szervezett. Automa­tából kell jegyet venni, kifejezetten egyszerűen működik és angolul is ki van írva minden. Elvileg 9 vonal van, de mivel a vasutak is átszelik a várost, így rengeteg a lehetőség. Közel 7 millióan hasz­nálják a vonatokat és a komoly buszhálózatot is.

Első esti felfedezőutamra éppen ezért busszal indulok. Kihasználom a lehetőséget, és a buszon veszek jegyet. A sofőr segítőkész (mint általában mindenki), és mivel elől kell fel- és leszállni, illetve fizetni, így mindenkitől egyenként el is köszön az utazás végén. Első megállóm Shinjuku állomás és környéke. Ez a világ egyik legforgalmasabb állomása, ahol számos elővárosi vasút, valamint a metró vonala találkozik. Ez a világ legforgalmasabb pályaudvara is az átutazó utasok számát tekintve.

Naponta közel 4 millió ember fordul meg itt. A környéken este is nagy a nyüzsgés, millió kis étterem, sok mozi és különböző szórakozóhelyek várják a látogatókat. Este már taxival utazom vissza a szállodába. A kocsik nagy része a nyolcvanas évekre emlékeztető Toyota, a sofőr egy karral nyitja ki a hátsó ajtót az utasoknak. Kalapban és fehér kesztyűben vezetnek, sokszor még maszkot is viselnek. Az autók persze újak, de megtartották a régi stílust.

Egymást érik a legek

A világ legmagasabb szabadon álló tornyához tartok. A 634 méter magas Tokyo Sky Tree azért épült, mert a piros Eiffel torony hasonmás, vagyis a Tokyo Tower már nem volt elég magas a sokfel­hőkarcoló miatt ahhoz, hogy megfelelő digitális adást sugározzon. A Sky Tree liftje villámgyorsan repít fel a 450 méter magasan lévő 360 fokos kilá­tóba, ahonnan meseszép kilátás nyílik a városra. Következő leg-leg megállóm a Shibuya negyed és a híres kereszteződés, ami minden Tokióban játszódó filmben és animációs filmben legalább egyszer megjelenik.

A városnegyedben mindenütt felhőkarcolók, bevásárlóközpontok, szállodák és irodaházak találhatók. Óriási neonok, színes fények mindenfelé. Fent is, lent is iszonyatosan nagy tömeg hömpölyög. És itt van a világ egyik legnagyobb, zebrákkal szabdalt kereszteződése. Ha a lámpa zöldre vált, körülbelül 2500 ember kel át a zebrákon – minden irányból. Ezt a legjobb valahonnan fentről nézni egy szemközti kávézóból vagy bevásárlóközpont teraszáról.

De este, sőt esőben még látványosabb. Ilyenkor több ezer esernyőt látunk egyszerre megindulni. De persze ne hagyjuk ki az átkelést sem. A kereszteződés különlegessége ugyanis, hogy a gyalogosok a zöldet nem oldalanként kapják, hanem telezöldként, egyszerre minden irányból. Nagy élmény ennek a kavalkádnak a közepén lenni. Az esőre visszatérve: errefelé az év 180 napján esik az eső, amihez a helyiek teljesen hozzászoktak.


SZENT KAPUK
Kioto belvárosától kicsit távolabb találha­tó Japán egyik leglátogatottabb szentélye, a Fusimi Inari-nagyszentély. A cinóber­vörösre festett kapuk adományok. Csak hajnalban tudunk úgy végigsétálni itt, hogy ne találkozzunk turistacsoportokkal.

A kedvesség ragadós, de a nyelvtudás nem

A japánok elképesztően kedvesek, de nem nagyon beszélnek idegen nyelveket. Viszont kézzel-lábbal minden irányba útba igazítanak, csak megszólalni ne kelljen. Ennek több oka is van: az egyik az oktatási rendszerük, amely írásbeli tesztekre készíti fel a diákokat, kommunikálni, kérdezni, vagy válaszolni viszont nem tanítanak. A másik nehézség, hogy a japánok hangképzése teljesen más, mint az európaiaké, így inkább nem is szólalnak meg. A harmadik ok, hogy az idősebbek már nem akarnak megtanulni az amerikaiak nyelvén. Ezzel ellentmondani látszik a Tokióra tervezett európai elegancia és az amerikai márkaőrület.

Tradíciók városa, Kiotó

Kiotó városába shinkansennel utazom. A nagysebességű vonathálózat 1969 óta üzemel. A Tokió-Oszaka közötti 515 kilométeres szakaszt a tokiói olimpiai játékok előtt adták át. A gyorsvonatok ma már behálózzák az egész országot, és aki 2020-ban érkezik majd a Tokióban tartott olimpiai játékokra, az már több mint 2500 kilomé­teren használhatja a 300 km/órás sebességgel száguldó vonatokat.

Kiotóban nem egyedül nézelődöm, a lehető legtöbbet szeretném megtudni a városról. Magyar idegenvezetőm így aztán nemcsak klasszikus városnézést tart, hanem rengeteg érdekessé­get is elmesél a volt főváros és a japánok mindennapjairól. Megtudom például, hogy itt még mindig divat a tervezett házasság. Ehhez nincs szükség szerelemre, családi nyilvántartás alapján választják ki a fiatalok párjait. Generáci­ókra visszamenőleg nézik, hogy ki milyen család­ból származik. Szerintük ez a normális házasság, mert ez tervezhető és nem zavarja meg a szere­lem, vagy annak elmúlása. A párválasztásnál az is fontos, hogy ki hol lakik. Kiotó a mai napig Japán kulturális fővárosa, most is szabályozott, hogy melyik nagy család, melyik városrészben “uralkodik”.

ELRENDELTETVE
Japánban a mai napig sokszor a családok döntik el, hogy a fiatalok kivel kötnek házasságot. Bár a kaszt­rendszer már megszűnt, még ma sem a szerelem a legfőbb ok a házasságra. Sokkal inkább a származás.

A város több mint ezer éven át volt a Felkelő Nap országának központja. A “tízezer szentély városa” 1868-ig viselte büszkén a címét. Tokió csak később lett főváros. Az évszázadok során rengeteg tűzvész és háború dúlta a császár székhelyét, de szeren­csére a második világháború legnagyobb pusztí­tásai elkerülték. Sokan kimonót bérelnek és abban járják végig a szent helyeket. Itt találjuk Japán leg­jelentősebb gésanegyedeit is, ahol, ha szerencsénk van, találkozhatunk igazi gésákkal. A Gion negyed szűk utcáin, faházai között érez­hetjük leginkább az elmúlt évszázadok hangula­tát.

Innen kicsit távolabb vannak a modern házak, a nyüzsgés. Itt viszont tényleg megállt az idő. Kicsi, lámpások fényében megbújó éttermek és teahá­zak között sétálhatunk, vagy akár kétkerekű rik­sát kereshetünk. A tradíció a mindennapok része. Kiotóban található Japán legrégibb, folyamatosan működő étterme is. Állítólag a kis, fából készült vendéglő a világon is a negyedik legrégibb. A ma is nagyon népszerű helyet 1465-ben alapították, és azóta öröklődik generációról generációra. Ajapán uralkodó is többször megfordult itt.

Kiváló szállás ajánlatok is vannak a Booking.com oldalán, most baráti áron:

Booking.com

Szentélykapuk labirintusa

A belvárostól kicsit távolabb találjuk Japán egyik legnagyobb sintó szentélyét, a gabonaistennek, Inarinak ajánlott Fusimi Inari-nagyszentélyt. Itt rengeteg a turista, mégis kötelező végigsétálni az összesen közel 10.000, cinóbervörösre festett torii (szentélykapu) között. Bár Inarit elsősorban, mint a rizs patrónusát imádják, valamikor a kereskedők védelmezője is volt, így minden egyes toriit egy-egy japán vállalkozás, vagy magánszemély ajánlott fel a szentélynek. Számos rókaszobrot is találunk errefelé, mert a rókát összekötőnektekintették, s gyakran egy kulccsal a szájában ábrázolják.

Kiotó fedett piacát a Nishikit is végigjárjuk. Itt a helyi Street food-ot érdemes kipróbálni. A takoyaki egy igazi különlegesség: darált, vagy darabolt polipot, gyömbérrel, halpehellyel és egy lisztes keverékkel gömböcskékké formázzák, speciális gombóc formákban megsütik és japán majonézzel tálalják. Ez a szentélyek lábánál felállított kis fesztiválók egyik legkedveltebb utcai étele is. De persze a piacokon kaphatunk színes evőpálcikákat, kézzel készített legyezőket és emléktárgyakat is. Sőt akár saját hivatalos pecsétünket is elkészíthetjük, ami Japánban már rég kiváltotta a kézzel írott aláírást.

BEÖLTÖZVE
A Yasaka pagoda még abból az időből való, amikor Kiotó volt a szigetország fővárosa. A Gion negyedben áll, a körülötte lévő kis utcákon sétálva bérelt kimonóba öltözött turisták mellett igazi gésát is láthatunk

Hiroshima örökké emlékezik

A Genbaku dóm, azaz a Hirosimái Atombomba-dóm kihagyhatatlan megálló. Az egykor kiállítóterem­ként működő épületet egy cseh építész tervezte és 1915-től állt a folyóparton Hiroshima belváro­sában. Azon a szörnyű napon, 1945. augusztus 6-án az épülettől néhány méterre a levegőben robbant fel az első atombomba. Mivel az épület egy része betonból készült, ez volt az egyetlen szerkezet, ami állva maradt a területen. A városban a házak többsége fából készült, melyek a pusztító tűzben pillanatok alatt leégtek.

Japánban a házak nagy része a mai napig fából készül, mert a földrengéseket a rugalmas faépületek jobban bírják. Sőt a modern felhőkar­colók, vagy magas épületek között is hagynak egy vagy fél méter hézagot, hogy az épületek ne rántsák le egymást. A hely és az épület ma már világörökségi védelem alatt áll, és ez a szimbó­luma a szörnyű pusztításnak is. Az atombomba tényleges becsapódását néhány száz méterrel arrébb találjuk. Ide a turisták általában nem jutnak el, de helyi idegenvezetőnk ezt is megmutatja. A bombatámadás áldozatainak a Hiroshima Peace Memorial Museum állít emléket. Itt 360 fokos panoráma kép mutatja be, hogy nézett ki a város néhány perccel a bombázás előtt, majd utána. Szívbemarkoló a kiállítás áldozatokat, és megégett tárgyakat bemutató része, ugyanúgy ahogy az a rész is, ahol a sugárzásban megbetegedett gyerekek fényképeit láthatjuk.

De Hiroshimában nemcsak emlékezni érdemes. Egy kis hajóra szállva – ami közel egy óra alatt elvisz minket a belvárosból a várossal lényegében szemben található Miyajima szigetre – megláthatjuk a világ egyik legszebb szentélyét. A vízre épitett vörös torii kapus Itsukushima sintó szen­tély már jó ideje a világörökség része. Dagály­kor szinte úszikavízen, apálykor viszont a kapun keresztül el lehet sétálni a szentély bejáratához is. De még ennél a szentélynél is nagyobb élményt nyújt a hegyoldalban megbújó Daishoin templom, ahol 500 kis rakan (buddhista tanítvány) szo­bor sorakozik a lépcsősorok mellett, mind más karakter és legtöbbnek kis színes sapkája is van.

A BORZALOM EMLÉKE
A Genbaku dóm Hiroshima egyetlen olyan épülete, amelyet az atomtámadásra emlékeztető mementóként hagytak meg

A füstölgő vulkán városa

Kagoshima város a Kyushu-sziget déli részé­nek legnagyobbja, a róla elnevezett prefektúra fővárosa. Nápoly testvérének is szokták nevezni a várossal szemben emelkedő Sakurajima vulkán miatt. Kagoshima dimbes-dombos városában városnéző buszra szállok. A legszebb megálló a Sengaen kert, amely egy igazi japánkert, de különlegességét a háttér­ben füstölgő vulkán adja. A Sakurajima Japán legaktívabb vulkánja, mely minden nap több­ször sűrű füstöt lövell ki. Az 1914-es kitörésig a vulkán egy szigeten volt, de a kitörés után megszilárdult lávának köszönhetően most a szárazfölddel is összeköttetésbe került. Ettől függetlenül a városból 21 percenként indul­nak komphajók, amivel megközelíthetjük a vul­kánt. A vulkán nem mindennapi füstfelhöjén ámulva búcsúzom Japántól.