Bangkok, a Smaragd Buddha otthona

A ma ötmilliós – elővárosaival együtt közel 17 milliós – nagyváros ipara folyamatosan fejlődik, egyre újabb felhőkarcolók nőnek ki a földből. Ám Bangkok ennek ellenére meg tudta őrizni hagyományait, kultúrális emlékeit, s azt a vonzerejét, amely – Hongkong után – a világ második leglátogatottabb városává teszi. A régi negyedeket a csillogó tetejű aranytornyok, a főként kék, arany és jádezöld szobrok, s a ma is mindenütt jelen lévő sárga leples buddhista szerzetesek varázsolják egyedivé.

Rövid múlt, gyors fejlődés

Meglepőnek tűnhet, de Bangkok alig több mint kétszáz éves múltra tekint vissza. A település kis falu volt, amikor a Csakkri-dinasztia 1782-ben puccsal átvette a hatalmat a Sziámi Királyságban (az országot csak 1939 óta hívják Thaiföldnek), és áthelyezte ide a fővárost. Erre azért volt szükség, mert az előző székhelyet, Ajutthaját 1767-ben a burmaiak lerombolták. A ma régi városrésznek nevezett negyedet a Csaophraja folyó kanyarulatában építették fel egy – a régi főváros mintájára – csatornákkal kialakított szigeten (Rattanagoszin). Az építkezés 1785-re fejeződött be.

Bangkok látkép

A 19. század második felétől Sziám okos diplomáciai manővereinek köszönhetően Bangkok gyorsan iparosodott, s a 20. század hajnalán már félmilliós város turisztikai központtá is vált.

A példátlanul hosszú ideig, 1946-2016 közt uralkodó Bhumibol király – uralkodói nevén IX. Ráma – jelentős szerepet játszott abban, hogy Thaiföld s Bangkok Ázsia egyik legfontosabb tényezőjévé váljon.

A király paloták

Az épületegyüttest még I. Ráma idején, a 18. század végén kezdték emelni. A körülbelül másfél négyzetkilométeres területen palotákat, koronázótermeket, kormányzati épületeket és egy buddhista kolostort találni. Még 1783-ból származik a Csakkri-dinasztia első koronázóterme, amely egy ötszintes torony ugyanazon épületen belül, ahol I. Ráma feketére lakkozott, gyöngyházdíszítésű trónját és tíkfa ágyát is őrzik. A zöldre és aranyszínűre festett falakon lótuszokról felemelkedő angyalok képei láthatók. A régi palotát az uralkodó ma már csak nagyon ritkán, protokolláris alkalmakkor használja.

A királyi együttes további négy palotája közül a legkülönlegesebb a Csakkri-dinasztia Nagy Palotájának nevezett épület. Ezt Csulalongkorn király idején, 1876-ban emelték brit építészek. A reneszánsz stílusú kastély a többszintes, szobrokkal ékesített tornyoknak köszönhetően mégis jellegzetesen thai épület.

A Smaragd Buddha csarnoka

A szomszédos királyi templom, a Vat Phra Keo – vagyis a Smaragd Buddha temploma – a thai templomépítészet lenyűgöző példája. A templomkörzet hat bejárati kapuját tizenkét óriási démonszobor (jak) őrzi. A komplexum más épületein (például könyvtár, királyi panteon, sztúpa) szintén vannak őrző és szerencsét hozó állatszobrok – bronz- vagy kőelefántok, marhák, oroszlánok és csodalények.

Bangkok - Smaragd Buddha

A királyság legszentebb jelképének, a Smaragd Buddhának otthont adó csarnok (ubuszot) külső falain az arany szín dominál, többszintes, kék és narancssárga mázas cseréppel fedett tetejét aranyozott faragványok ékesítik. Belsejét a mennyezetig falfestmények borítják. Az egyetlen jádekőből kifaragott, mindössze 75 centiméteres Buddha-szobor 11 méter magas aranyozott trónon ül.

A legendák szerint még Kr.e. 1. században készített műalkotást 1784-ben I. Ráma nyilvánította a ma is hatalmon lévő dinasztia védelmezőjévé. Ezt követően építettek külön templomot a Buddhának. A szentélyt 12 Garuda-figura ékesíti: a hindu legendák szerint ez a félig ember, félig sas szárnyas lény repítette át Visnu istent a tenger felett. A Buddha ruházata évszázadonként változik: a hűvös évszakban nehéz aranytunikát, a forró évszakban gyémántokkal kirakott aranytunikát, az esős évszakban aranyozott köpenyt visel. A szobrot, hatalmas ünnepség keretében maga a király öltözteti át.

A fallal övezett palota- és templomegyüttest nemcsak a turisták látogatják előszeretettel, hanem a hagyományaikra büszke thai emberek tömegei is.