A westministeri apátság

Westminster Apátság

Ahol feltárul a szigetország történelme

„Jóságos Isten, nem szeretném, ha a westminsteri apátságban temetnének el. Oda idiótákat temetnek” Állítólag ezt mondta 1700-ban Sir Godfrey Kneller. Meglepő kijelentés ez a 17-18. század fordulójának udvari festőjétől – az apátság ugyanis már akkor királyok, főnemesek temetkezőhelye volt. A hely – hivatalos nevén west­minsteri Szent Péter társkáptalani templom – viszont nem csak ezért Anglia legjelentősebb történelmi építménye. Az angol, illetve brit királyokat is itt koronázzák meg: elsőként Hódító Vilmos fejére tették ebben a templomban a koronát, 1066 karácsonyán. Az apátsági templom ezért a mindenkori uralkodó pártfogása alatt áll, s így nem esett áldozatul a protestánsok dühének sem. A középkori gótika legszebb épületeként maradhatott fenn napjainkig.

Westministeri apátság – öt évszázadnyi építkezés

Az westministeri apátság alapításának története a homályba vész, annyi azonban bizonyos, hogy 750 körül már állt itt egy román stílusú bencés kolostor, s már azt is Westminsternek nevezték. (Ugyanígy hívják London azon kerületét is, ahol az épület található.) A későbbi westministeri apátság alapjait 1065-ben rakatta le III. (Hitvalló) Eduárd. A király azonban ekkor már súlyos beteg volt, és a következő év elején meg is halt. 1161-es szentté avatása után azonban őt is Westminsterben temették el.

A francia ihletettségű, kora gótikus székesegyház építése III. Henrik alatt kezdődött meg 1245-ben. A templomot szintén gótikus stílusú faragásokkal és szobrokkal ékesítették. Egy évszázaddal később, II. Richárd uralkodása idején újabb nagyszabású munkálatok kezdődtek. Ezeket a canterburyi katedrális építője, Henry Yevele vezette, az angol gótika legnagyobb jelentőségű szerkezeti megoldásainak alkalmazása őhozzá köthető.

Westminister Apátság látkép

Háromszáz év múltán az apátság külső kőburkolatát és faragásait fel kellett újítani. A megbízást Anglia egyik leghíresebb építésze, Sir Christopher Wren kapta. (Az ő nevéhez fűződik London újjáépítése az 1666-os nagy tűzvész után, valamint a Szent Pál-székesegyház tervezése és építése.) 1722-1745 között emelték a westministeri apátság ma legszembetűnőbb jegyeit, az új, gótikus nyugati tornyokat.

A hatalmas székesegyház alaprajza latin kereszt formájú. Hossza 156 méter, szélessége 61 méter, belső magassága 35 méter. Néhány apróbb változtatást és a 19-20. században végzett teljes felújítást leszámítva az épület eredeti formájában maradt meg.

Bár Westminsterben régebben csak a királyokat és a nemeseket helyezték örök nyugalomra, ma már művészek, tudósok és államférfiak is kiérdemlik ezt a megtiszteltetést. A 17. századtól kezdve kialakult az a szokás is, hogy a másutt eltemetett hírességeknek is emelnek itt emlékműveket. Itt nyugszik többek között Neville Cham­berlain miniszterelnök, Charles Dickens író és Sir Isaac Newton fizikus. William Shakespeare-nek is állítottak itt emléket. Joggal állítható, hogy az évente mintegy négymillió látogatót vonzó apátság az angol-brit történelem lenyomatát viseli magán.

“Száműzött” uralkodók

Néhány királyt azonban mégsem itt helyeztek végső nyugalomra. A legnevezetesebb közülül VIII. Henrik (1491-1547), akit katolikus lánya mintegy “bosszúból” Windsor várának Szent György-kápolnájában temettetett el. III. Richárd (1452-1485) holtteste csak 2012-ben került elő, őt azonban nem Westminsterben, hanem a leicesteri katedrálisban temették el három évvel később. Politikai okokból nem kerülhetett az apátságba az 1649-ben lefejezett I. Károly: a skótok oldalán a saját országa ellen polgárháborút indító uralkodót ugyanabba a kápolnába temették, ahová VIII. Henriket is, ám a sír pontos helye nem maradt fenn.