Chambord, a reneszánsz fényűzés ékköve

A legnagyobb Loire-völgyi kastély

A chambord-i kastélyt I. Ferenc francia király (1494-1547) emeltette. Amikor V. Károly német császár 1539-ben ellátogatott a 440 szobát és 83 lépcsőt magában foglaló épületbe, így nyilatkozott a szeme elé táruló csodáról: „Chambord minden művészeti alkotás eszményképe, amit ember csak teremteni tud. ”

I. Ferenc állandóan harcban állt a Habsbur­gokkal az Európa fölötti uralomért, és itáliai had­járata alatt döntött úgy, hogy hazatérve Franciaországba reneszánsz kastélyt emeltet. Erre a leg­megfelelőbb helynek Sologne vidékének délnyugati részét találta. A környék vadállománya rendkívül gazdag volt, így a király kedvére hódolhatott szenvedélyének: a vadászatnak. Ekkoriban ugyanis a kastélyok elveszítették védelmi-katonai funkció­jukat; sokkal inkább a fényűzés és a kényelem céljait szolgálták.

Más szempontokból azonban a hely egyáltalán nem bizonyult jó választásnak. A mocsaras talaj megnehezítette az építkezést. A király emellett úgy tervezte, magát a Loire-t vezetteti a kastélya elé, mivel feltett szándéka volt, hogy az impozáns épületnek tükröződnie kell a vízben. Több sikertelen kísérlet után az építészei lebeszélték erről az ötletről. Végül I. Ferenc „beérte” azzal, hogy a kisebb és közelebbi Cosson folyót tereljék a kas­télyához. Bár lenyűgöző látványt nyújtanak, az itáliai építészetre jellemző hatalmas ablakok és loggiák a francia éghajlaton egyáltalán nem voltak praktikusak: az épületet igencsak nehézkes volt felfűteni. Végezetül, mivel Chambord közelében semmilyen település nem volt, még a szükséges élelmiszert sem lehetett a közelben beszerezni, így azt – a bútorzattal együtt — a vadászni vágyó főurakkal érkező szolgák hozták magukkal min­den egyes látogatáskor. Mindezeknek köszönhe­tően a király végül alig néhány hónapot töltött Chambord-ban.

Da Vinci hatása

A tervet olasz építészek készítették; az olasz eleme­ket a középkori francia várépítészet vonásaival ele­gyítették. A tervező személye ismeretlen. A legtöb­ben Domenico da Cortonát jelölik meg főépítész­ként, ám sokan úgy vélik, a kastély terveinek megálmodásában maga Leonardo da Vinci is közreműködött. Az építkezés 1519-ben kezdődött meg.

A kastély alaprajza várszerű: sarkain bástyák áll­nak. A homlokzat közepén monumentális torony emelkedik, a korábbi donjonok, vagyis lakótornyok stílusában. A kastély legszebb és leghíresebb eleme a tetőteraszra felvezető, kettős spirálban haladó lépcső. E feljáró nyitott orsóterének köszönhetően a falnyílásokon át anélkül láthatják egymást a fel­felé és lefelé haladók, hogy találkoznának. A dísz­lépcső különleges megoldásait és díszítéseit a legtöbben Da Vincinek tulajdonítják. Magát a tetőteraszt eredetileg ünnepségek céljára alakították ki.

A kastély tetején 365 kémény, valamint tornyocskák, kéménysisakok, lanternák és harang­tornyok százai emelkednek.

Hanyatlán – majd restaurálás

I. Ferenc nem élte meg a kastély elkészültét. A király halálát követően az építkezés lelassult, mivel Chambord-t ritkán látogatták, ám az az eredeti terveknek megfelelően fejeződött be. Később a helyet XIV. Lajos fedezte fel magának. O hozatta rendbe az addigra már leromlott álla­potban lévő kastélyt, s bútoroztatta be annak lakosztályait.

Az 1789-es francia forradalom Chambord-ban a fényűzés jelképét látta. A forradalmi kormány 1792-ben elrendelte a kastély bútorainak eladását, még a padlók és falak faburkolatait is elkótya­vetyélték, s az ajtókat állítólag eltüzelték.

Chambord 1930-ban került a francia állam tulajdonába. A második világháború alatt sok értékes műkincset átmenetileg ebbe a kastélyba szállítottak át. Chambord — a Loire-völgy többi kastélyával együtt — 1981 óta az UNESCO világörökség része, jelenleg évente több száz ezer turista keresi fel.