Az Eiffel-torony – világkiállítási látványosságból Párizs jelképe lett

Amikor elterjedt a hír, hogy Franciaország az 1889-es párizsi világkiállításra – mely egybeesett a forradalom századik évfordulójával – 300 méter magas tornyot akar építtetni a város központjában, sokan ellenezték az ötletet. Építészek, művészek, politikusok petíciót nyújtottak be a tervezett “Csúfság” ellen, amely szeretett fővárosuk képét eltorzítaná.

Az 1880-as években mindettől függetlenül folyt a verseny, hogy ki tud először ezer lábnál (vagyis 304 méternél) magasabb épületet emelni.

Ez a feladat azonban az akkori technológiákkal lehetetlennek tűnt. A fémtorony tervét az Eiffel-iroda két építésze, Émile Nouguier és Maurice Koechlin készítette 1883-ban, s tőlük vásárolta meg a szabadalmat Alexandre Gustave Eiffel (1832-1923), s ő nyújtotta be a terveket a Világkiállítás központi épületére kiírt pályázatra.

Az Eiffel-torony építése

Az alapozási munkálatok 1887-ben indultak meg. A négy lábon nyugvó, 9700 tonna súlyú torony alapzataként Eiffel négyszer négy, egyenként 15 x 8 méteres betontömböt süllyesztett a folyópart hordalékos talajába. A torony elemeit a helyszínen csak összeszerelték, azokat Levallois-Perret-ben gyártották, s onnan szállították Párizsba. Az acélszerkezet 1887. július 1-jén kezdett kinőni a földből, s a torony több mint 12000 elemből épült fel. Egy ízben a munkások sztrájkba kezdtek, ám Eiffel azonnal megadta a kívánt béremelést, hogy a munka határidőre elkészüljön.

A monumentális torony építkezése nemcsak a párizsiak szeme előtt zajlott, hanem ez lett az első olyan épület is, amelynek minden munkafázisát fényképekkel is dokumentálták. Eiffel olyan jól tervezte és szervezte a munkát, hogy például egy fölöslegessé vált emelődaru darabjait is fel tudta használni az akkor legmodernebb hidraulikus felvonók elkészítéséhez. Ezek a földtől 57, 115 és 247 méter magasságban elhelyezett teraszokra szállítják fel a főváros panorámájában gyönyörködni kívánókat.

Ahogy nőtt az acéltorony, úgy csökkent az azt ellenzők tábora is. Amikor a munka 1889. március 31-én, pontosan az előre tervezett időpontban befejeződött, Eiffel 300,5 méter magasságban kitűzte rá a francia lobogót. Az acélszerkezetet az újságok mint a modern technika diadalát ünnepelték. Háromszáz méteres magasságával 1930-ig – a New York-i Crysler Building emeléséig – a világ legmagasabb épületeként tartották számon. Tetejéről nemcsak egész Párizst, hanem szép időben a környező tájakat is belátni.

Eiffel-torony

A technikai haladás emlékműve az Eiffel-torony

Az 1889-es világkiállítás megnyitására a rendezők 10000 gázlámpával világították ki a hamarosan csak Eiffel-toronyként emlegetett acélszerkezetet, melynek csúcsáról pompázatos tűzijáték röppent a magasba. A torony azonban nemcsak világhírt, hanem anyagi hasznot is hozott megépítőjének. A belépődíjakból már az első évben több pénz folyt be a torony tulajdonosaként bejegyzett társaság zsebébe, mint amennyibe az építkezés került.

Az eredeti megállapodás értelmében a világkiállítás után elbontották volna a tornyot, de szerencsére nem így történt — Eiffel nagyszerű alkotása rövidesen Párizs jelképe lett. Az első világháborúban a francia hadsereg az Eiffel-toronyról fogott el rádióadásokat és kódolt üzeneteket. 1929-ben rádió-adóállomást létesítettek rajta, 1935-ben pedig már televízióantennát helyeztek el a csúcsán. 1944-ben Adolf Hitler le akarta romboltatni a párizsi látványosságot. Az UNESCO 1991-ben vette fel a világörökségek sorába.

Az Eiffel-torony napjainkban

Jelenleg a torony magassága az antennával együtt 324 méter. A legfelső szinten laboratórium, meteorológiai állomás és a légi közlekedést segítő műszerek találhatóak, és betekinthetünk abba a kellemes kis lakásba is, amelyet a tervező a maga számára odafent épített. Az első szintet, ahol a világkiállítás idején Párizs legfelkapottabb éttermét rendezték be, 2014-ben teljesen felújították, a padlózat egyes részeit üveglapokra cserélték.